Xilit

Egy természetes édesítőszer: a xilit
Az ember vágya az édes ételek iránt ősidők óta létezik. Azonban a túlzott cukor- és édességfogyasztás napjainkban egyre több egészségügyi problémát okoz. Elég csak az elhízásra és ennek következményeire (szív- és érrendszeri betegségek, rák, stb.) gondolnunk. Az élelmiszeripar természetes vagy mesterséges cukorhelyettesítő anyagokkal próbálja kielégíteni a fogyasztók igényét az édes ízű és egyben kis energiatartalmú készítmények iránt. A cukorrépából készült hagyományos cukor (kristálycukor, porcukor, kockacukor) természetes helyettesítői a barnacukor, a nádcukor, a méz, a juharszirup, a cukoralkoholok és az utóbbi időben egyre ismertebbé váló sztívia. Ezek általában csak ízben és táplálkozási értékben térnek el egymástól, mértékkel fogyasztva egyik sem káros az egészségre. A mesterséges (szintetikus) édesítők megosztják a tudományos közvéleményt, gyakran emlegetett káros hatásuk (pl. rákkeltők, idegkárosítók) máig vitatott. Az aszpartam, a szacharin, a ciklamát, az aceszulfám K és a szukralóz ennek ellenére elterjedten használatosak az iparban és a háztartásokban is. Finnországból, a második világháborús cukorhiány ellensúlyozására indult útjára a kémiai természetét illetően a többértékű alkoholok (poliolok) közé tartozó xilit, amely különleges tulajdonságaival egyre inkább felhívja magára a figyelmet. Az egészséges, természetes édesítőszerek sorából elsősorban azzal emelkedik ki, hogy íze és viselkedése az élelmiszerekben megtévesztően hasonlít a répacukoréhoz, miközben energiatartalma jóval kisebb a cukorénál. A xilit egy édes, kristályos szénhidrát, amely a természetben szinte minden gyümölcsben és zöldségben előfordul. A szervezet maga is termel napi 5-10mg xilitet. Öt szénatomos szerkezetű, ellentétben a hat szénatomos cukoralkoholokkal (szorbittal, mannittal), amelyeket a szájban lévő baktériumok savképzés közben bontanak. Ezek a savak felelősek többek között a fogszuvasodásért. A kereskedelmi forgalomban kapható xilitet kukoricacsutkából, vagy nyírfából állítják elő (nyírfacukorként is ismerős). Előnyös tulajdonságai a következők:

A xilitet napjainkban Magyarországon otthoni édesítőszerként, egészségügyi és élelmiszeripari termékek alkotórészeként használják (pl. fogkrémek, rágógumi, cukorkák, kekszek, sütemények édesítésére). Érzékeny gyomrúaknál kezdetben rövid hozzászokási időszak javasolt, kisebb mennyiséggel kezdve. A xilit élelmiszeripari használatának elterjedése ideális megoldásnak tűnik az egészségünk megőrzésére és az édesség iránti vágyunk kielégítésére. Tudományos kutatások vezettek arra az eredményre, hogy minél több xilitet fogyasztunk, annál eredményesebben tudunk megszabadulni a cukorfüggőségtől és a túlzott üres kalória- bevitel veszélyeitől. (Üres kalóriát szolgáltatnak azok az élelmiszerek, amelyeknek magas az energiatartalmuk, de tápértékük elenyésző, pl. sültkrumpli). A Palus Kft. a dán Danisco cég által gyártott xilitet forgalmazza elérhető áron az élelmiszeripar számára. Ezt a xilitet kukoricacsutkából, nyírfából vagy egyéb keményfából állítják elő. Nincs semmilyen utóíze, jó testesítő anyag és ízfokozó hatású. Napi beviteli mennyisége nem korlátozott, élelmiszeripari technológiákhoz kiválóan alkalmazkodik. A Danisco 2010. októberében jelentette be XIVIA márkanevű új termékét, amely xilit, kizárólag fából előállítva. Előnye, hogy az élelmiszeriparban könnyebben használható, mint elődje, továbbá a fa alapanyag feldolgozása környezetvédelmi szempontból sokkal jobb, mint a kukoricacsutkáé.

élelmiszer adalékanyagok